Módszereink

Megtérülési ráta és Kockázatellenőrzés

Megdönthetetlen alapelv a portfóliómenedzsment területén, hogy a kockázat és a potenciális megtérülés fordított arányban van egymással. Ha nem vállalunk kockázatot, nem számíthatunk nagy nyereségre, és magasabb bevételeket csak akkor élvezhetünk, ha nagyobb kockázatnak tesszük ki magunkat.

Létezik olyan portóliómenedzsment-elmélet, mely szerint a befektetőnek meg kell határoznia az elvárt nyereség szintjét, és a portfóliót úgy kell megtervezni, hogy az annak megfeleljen. Mi magunk abszurdnak találjuk ezt a megközelítést. Nem találkoztunk munkánk során olyan ügyféllel, aki nem örült volna az eredeti elképzelésénél és várakozásánál magasabb hozamnak. Ezenfelül a megtérülési ráta, vagyis az, amit tulajdonképpen nyerünk, nagymértékben függ a sors akaratától. Végül pedig az ilyesfajta megközelítés éppen a legfontosabb dolgot nem hangsúlyozza: a kockázat csökkentését.

Ugyanakkor bizonyos mértékig természetesen befolyásolhatjuk a nyereségünket a kapitalista rendszer azon logikus, és történetileg is igazolt alapelvének alkalmazásával, hogy a tőkenövekedés céljából befektetett összeg nagyobb hozamot eredményez, mint a jövedelem célú befektetés.

Emellett a kockázatkezelés éppen az a terület, ahol a porfóliómenedzsmentet inkább tudományként, és nem művészetként közelítjük meg; így segítjük az ügyfeleinket abban, hogy sikeresen kezeljék (és ne minimalizálják) a portfóliójukhoz kapcsolódó kockázatokat. A kockázat mértéke az alábbi módszerekkel szabályozható:

  1. A készpénz alapú befektetések (pénzpiaci alapok, kincstárjegyek) és a közönséges részvények arányának megfelelő beállítása annak ismeretében, hogy a vásárlóerő infláció miatti romlása a befektetések egyik legvalósabb kockázata.
  2. A diverzifikáció illetve koncentráció mértékének optimalizálása a portfólióban az iparágak és a cégek vonatkozásában egyaránt. (A modern portfólióelmélet szerint diverzifikáció nélkül nem érhetünk el növekményi megtérülést.)
  3. A portfólió színvonalának, vagyis azon cégek minőségének ellenőrzése, amelyek részvényeit megvásároljuk és birtokoljuk. (Ez a kockázatkezelésnek olyan formája, mint a tűzkár-biztosítás: mindaddig nincs rá szükség, amíg ki nem gyullad a házunk.)
  4. A piaci kockázat ellenőrzése az értékpapírjaink relatív árszintjének ellenőrzése révén.

A jelenleg birtokolt közönséges részvények elemzése

  1. A közönséges részvények elemzése során a kiindulópontunk a Standard & Poor's cég általi minősítés és a Value Line „timeliness” besorolása a porfólióban lévő cégekről. Amennyiben mindkét forrás átlag felettinek minősíti őket, és sem a cég, sem az adott ágazat vonatkozásában nem áll fenn túlzottan erős koncentráció a portfólió egészéhez viszonyítva, általában nem folytatunk további vizsgálatot.
  2. Amikor az adott értékpapír nem rendelkezik átlag feletti (A+, A, or A-) Standard & Poor's minősítéssel, a kockázat mértékének meghatározását az adott cég helyzetének elemzése révén végezzük el. Ezek után felmérjük a kockázat jelentőségét az portfólió méteréhez és minőségéhez viszonyítva, majd – az ügyfél kockázattűrési szintjét figyelembe véve - döntést hozunk arról, hogy az adott értékpapírhoz kapcsolódó kockázat mértékét megfelelőnek tartjuk-e.
  3. Ha egy értékpapír nem rendelkezik átlag feletti (#1 or #2) Value Line minősítéssel, annak két oka lehet, melyek külön-külön vagy együttesen is fennállhatnak:
    1. Visszaesés vagy lassulás jelentkezik a cég működési mutatóiban (amit a Value Line „earnings momentum” kifejezéssel határoz meg), mely kevéssé valószínűvé teszi, hogy a következő egy évben átlag feletti teljesítményt tapasztalunk. Az általunk végzett elemzés kitér arra, hogy milyen mértékű a probléma, és ami még fontosabb, hogy van-e jele annak, hogy a cég a jövőben várhatóan képes lesz átlag feletti üzleti teljesítményre, és ha igen, mikor. Mindezek után értékeljük a várható átfordulási idő mennyiségét a saját elvárásaink, valamint az ügyfél toleranciája szempontjából.
    2. A közönséges részvényünk mögött álló cég minőségével kapcsolatos kockázatok mellett (melyet, ahogy fentebb leírtuk, részben az S&P minősítés alapján ítélünk meg), az adott részvény árszintjével kapcsolatosan is jelentkeznek kockázatok. Ha ennek mértéke nem áll arányban a várható nyereség szintjével, ez a tény szintén jelentkezik a Value Line által adott besorolásban.

Több módszer létezik a közönséges részvény árszintjének meghatározására az eddigi értékekhez viszonyítva. A leggyakoribb mérték az „ár-nyereség arány” – a részvény ára a részesedés mértékéhez viszonyítva, elosztva a cég adott részre vonatkozó nyereségével. A cégek nyereségének változékonysága miatt, valamint azért, mert megoszlanak a vélemények arról, hogy a nyereséget pontosan milyen mutatók szerint kell meghatározni, gyakran alkalmazunk más módszereket is az ár-nyereség arány mellett vagy helyett. Ezek közül a legnépszerűbbek az árfolyam-eladás, árfolyam-cash flow, vagy az egy személyre jutó nettó eszközérték arányok. Az árfolyam-osztalék (mely az osztalékhozam fordítottja), az árfolyam-beruházási tőkeköltség, és az árfolyam-visszatartott nyereség arányok szintén hasznos mutatókként szolgálnak. Ugyanakkor az ilyen adatok elsősorban egy adott cég részvényének jelenlegi és múltbeli árszintjének összehasonlítását segítik, nem szolgálnak különböző ágazatokban szereplő, különböző jellegű cégek teljesítményének összevetésére.

  1. Végül pedig ha az értékpapír adózási kötelezettség alá esik, az eladásával kapcsolatos döntés meghozatala előtt az adózási vonatkozásokat is figyelembe kell venni. Amennyiben a részvény veszteséget hozott, valószínűleg semmilyen adózási szempont nem szól az eladása ellen, de ha adóköteles nyereség keletkezett, ezt a tényezőt is beépítjük javaslatunkba.

A részvényvásárlással kapcsolatos ajánlásaink

  1. Ritka kivételektől eltekintve a közönséges részvények vásárlásával kapcsolatos javaslatunk esetén a kiindulópontunk a a Value Line "timeliness" értékelése. Az általunk ajánlott részvények szinte mindegyike #1 vagy #2 Value Line besorolással rendelkezik az ajánlásunk időpontjában. Ez az első kritérium azt hangsúlyozza, hogy a részvény mögött álló cég megbízható, és az adott időszakban átlag feletti növekedést ér el.
  2. Ezután a szóbajöhető cégeket két csoportba osztjuk a Standard & Poor's minősítése szerint:.
    1. Ha a cég a Standard & Poor's besorolása szerint A+, A, vagy A- kategóriába kerül, a magas növekedési szintet mutató cégek közé soroljuk.
    2. Ha a Standard & Poor's minősítése szerint nem tartozik ebbe a csoportba, az "aggresszív" növekedésű társaságok csoportjába kerülhet.
  3. Ezt követően a két csoportba tartozó cégeket szubjektív vizsgálat alá vesszük, mely során többek között elemezzük a cég pénzügyi kimutatásait, a növekedés hosszú távú fenntarthatóságának lehetőségét, illetve a piaci versenykörnyezet jellegét – összességében a cég jövedelmezőségével kapcsolatos adatok valódiságát és fenntarthatóságát vizsgáljuk.
  4. Végül pedig, az egyes ügyfelek számára kidolgozott ajánlásaink meghozatalakor figyelembe vesszük azt, hogy a portfólió megfelelő szintű diverzifikációja fennmaradjon, mind a cégek, mind az ágazatok vonatkozásában; ezek mellett igyekszünk figyelembe venni mindenfajta egyéni preferenciát vagy előítéletet, melyet az ügyfelünk korábban tudomásunkra hozott.

A Value Line és a Standard & Poor's Minősítése

Amint az a fentiekből kitűnik, az értékpapírok vásárlásával illetve eladásával kapcsolatos véleményünk és javaslatunk kialakítása során nagymértékben támaszkodunk a Value Line "timeliness" és a Standard & Poor's "quality" besorolására. Az ok, ami miatt ezeket a rendszereket kiindulópontként használjuk az, hogy a Standard & Poor's részvényminősítése hosszú ideje meghatározó minőségi mutatónak számít, és a Value Line besorolási rendszere is kitűnő eredményeket mutat fel a létrehozás óta eltelt több mint 40 évben.

A Value Line a következők szerint határozza meg "timeliness" szolgáltatását:

A minősítést elsődlegesen egy számítógépes programmal végezzük, mely az üzleti haszonra és a korábbi árfolyamadatokra épül. A rendszer magas értéket társít azokhoz a részvényekhez, melyeknek alacsony az árfolyam-nyereség aránya a múltbeli értékekhez és a jelenlegi piaci árfolyam-nyereség arányokhoz viszonyítva. Szintén jó minősítést kapnak azok a társaságok, melyek negyedéves nyereségmutatói növekedést mutatnak az aktuális piaci viszonyokhoz képest, illetve azok, melyek részvényeinek ára lendületesen felfelé mozdul. Mindezeket a tényezőket egy számítógépes program keresztmetszeti regresszióelemzés segítségével súlyozza a korábbi adatok alapján. Ezek után azokat a szempontokat vesszük figyelembe, melyek a legjobb prediktív képességekkel rendelkeznek. Összességében a részvények éves besorolása a nyereségnövekedés, az árfolyamváltozás, és az árfolyam-nyereség arány alapján történik, viszonyítva a piaci környezethez, és az adott részvény korábbi teljesítményéhez.

A Standard & Poor's a következőképpen mutatja be minősítési rendszerét:

A besorolás kiindulópontja egy számítógépes pontrendszer, mely az egy részvényre lebontott nyereségen és az osztalék mértékén alapszik az elmúlt tíz éves időszakban. Ez az időintervallum elég hosszúnak tekinthető ahhoz, hogy érdemben vizsgáljuk a növekedés tartósságát, jelzéseket kapjunk az alapvető irányváltásokról, illetve átlássuk a teljes üzleti ciklus alakulását. Az elsődleges pontszámokat a számítógép a nyereség és az osztalék mértéke alapján határozza meg, majd ezeket a program számos egyéb, a növekedésre, hosszú távú stabilitásra és a ciklikusságra vonatkozó adat alapján finomítja. Végül a pontszámok összegzése adja a részvény végső minősítését.

A besorolás nem képes a jövőbeli piaci teljesítmény előrejelzésére, de összegzi az osztalék és nyereség múltbeli mértékét, és megmutatja a jelenlegi relatív pozíciót. Így nem tekinthető piaci ajánlásnak; egy magas pontszámú részvény időnként olyan kiemelkedő árszintet ér el, hogy indokolt az eladása, míg egy másik, alacsony minősítésű részvény ára éppen az ára miatt lehet vonzó. A nyereség- és osztalékadatokra épülő rendszerek soha nem helyettesíthetnek egy teljeskörű elemzést. Nem veszik számításba a menedzsment területén bekövetkező változások potenciális hatásait, a belső szabályozás olyan következményeit, melyek még nem jelentkeztek a nyereségkimutatásokban, a PR fejlesztések eredményeit, a piaci versenyhelyzet aktuális alakulását, és számos egyéb olyan tényezőt, mely jelentőséggel bírhat a befektetéssel kapcsolatos döntések meghozatalában.

A két alkalmazott minősítési rendszerrel kapcsolatosan érdemes megjegyezni a következőket:

  1. Mindkettő rendkívül objektív, statisztikai-alapú minősítési rendszer, mely nem tartalmaz pénzügyi elemzők által meghatározott szubjektív szempontokat.
  2. Relatív minősítést adnak, vagyis egy jó minősítésű cég várhatóan jó teljesítményt nyújt jó piaci körülmények között, ugyanakkor rossz piaci helyzetben csupán „kevésbé rossz” teljesítményre számíthatunk.
  3. Míg a Standard & Poor's minősítés csupán határértékeket jelent jövőbeli potenciális teljesítményre vonatkozóan, a Value Line timeliness besorolás minőségi határértéket jelöl. A két rendszer ugyanakkor együtt jól működik. A Value Line arról ad jelzést, hogy mit várhatunk a részvénytől, ha minden a tervek szerint halad, a Standard & Poor's pedig a lehetséges veszteségekről, ha a Value Line-nak nem volt igaza.
  4. Annak értelmezése, hogy miért kapott egy részvény olyan minősítést amilyet, valamint, hogy meddig állnak fenn azok a körülmények, melyek azt indokolják, többnyire ránk, a többiekre marad.

 

Clifford G. Dow, CFA, CFP®, ChFC
Okleveles pénzügyi elemző
Hivatalos pénzügyi tervező™
Okleveles pénzügyi tanácsadó