Befektetési filozófiánk

Clifford G. Dow, Sr.,
CFA, CFP®, ChFC

A Dow Befektetési Csoport határozott és következetes befektetési stratégiája megalapozott tudományos elveken és az 1930-as évek óta felhalmozott széleskörű tapasztalatainkon nyugszik.

A hatékony befektetési stratégia nem változik a piaci viszonyok függvényében. Csak akkor kerülhet sor a stratégia módosítására, ha az egyén befektetési időhorizontjában és/vagy kockázat- illetve változékonyságtűrési szintjében történik jelentős változás. A kockázattűrés ugyanakkor a legtöbbünk esetében egy állandó jellemző, így gyakorlatilag az adott személy számára megfelelően kialakított befektetési politika nem változik a befektető élete során.

Az alábbi irányvonalak röviden bemutatják a Dow Befektetési Csoport filozófiáját:

 

Alapelvek

 

A legfontosabb alapelv, mely a befektetési filozófiát elsődlegesen meghatározza, annak felismerése, hogy „ingyenebéd nem létezik”. Minden befektetéshez szükségesek kompromisszumok, melyeket a várható előnyök és hátrányok mérlegelésével fogadunk el. Minden lehetséges nyereséghez kapcsolódik valamilyen mértékű kockázat; akár látható, akár nem. Ennélfogva nélkülözhetetlen, hogy amikor a befektető a befektetés lehetséges nyereségét mérlegeli, megismerje a kapcsolódó kockázat jellegét és mértékét is. Annak feltételezése, hogy – csupán azért, mert nem látszik azonnal – nincs kockázat, a katasztrófához vezető egyenes út.

A legsikeresebb befektetések, befektetési portfóliók és programok (mint a biztosítási termékek és hagyatéktervek) közös jellemzője az egyszerűség. Ha egy befektetési termék vagy program nehezen érthető, akkor általában megvan az a nemkívánatos jellemzője is, hogy a költségek és kockázatok kevésbé szembetűnőek, mint a nyereség.

 

Három alapvető befektetési célkitűzés

 

Valljuk, hogy csupán három elérhető befektetési célkitűzés van, melyekre törekednünk érdemes:

  1. A helyrehozhatatlan károk elkerülése – mely jó minőségű értékpapírok és széles diverzifikáció révén biztosítható.
  2. Olyan piacokon, illetve piaci szektorokban való jelenlét, melyek megfelelnek a befektető időhorizontjának és kockázat- illetve változékonyságtűrési hajlandóságának.
  3. A fentiek végrehajtása a lehető leghatékonyabb módon, az adók minimalizálásával, és olyan szolgáltatások igénybevételének mellőzésével, melyek egyáltalán nem, vagy csak kevéssé járulnak hozzá a befektetési folyamat sikeréhez.

 

Minőség és Diverzifikáció

 

A minőség és a diverzifikáció a befektetési portfólióban hasonló célt szolgál, mint a házunk esetében a tűzkár-biztosítás. Nem azért kötünk ilyet, mert azt gondoljuk, hogy le fog égni a házunk, hanem azért, mert ha ez esetleg megtörténik, olyan mértékű kár ér minket, ami után nem, vagy csak nagyon nehezen tudunk talpraállni.

Ehhez hasonlóan a „minőség” és a „diverzifikáció” „biztosítási” célt szolgál a befektetési portfólióban. Bizonyos szintű védelmet nyújtanak az előre nem látható és nem várt gazdasági, pénzügyi vagy piaci nehézségek, veszélyek ellen, melyeknek nélkülük nem tudnánk ellenállni, vagy a nem tudnánk azokat átvészelni.

 

Kockázat vagy változékonyság

 

Hasznos különbséget tenni „kockázat” és „változékonyság” között az értékpapír-piac területén. A „kockázatot” úgy határozhatjuk meg, mint a befektetés értékében tapasztalható helyrehozhatatlan mértékű csökkenés lehetősége, így célszerű azt a lehető legalacsonyabb szinten tartani. A „változékonyság” nem más, mint az értékpapír-piacok normál fluktuációja, melyet el kell viselnünk, ha az ebből származó nyereséget élvezni szeretnénk.

 

Időterv/időhorizont

 

A legtöbb egyén esetében a befektetési portfólió időhorizontjának célszerű távolabbinak lenni, mint azt először gondolnánk. A nyugdíj-korhatár elérése nem igazán logikus időpont a befektetési politika módosítására. Érdemes legalább a várható élettartam alapján tervezni, házaspároknak pedig a közös várható élettartamot alapul venni. Egy 65 éves személy várható élettartama 21 év, a 65 éves párok esetében a tovább élő fél átlagosan további 26 évet él. Ha a portfóliót gyermekeinkre és az ő leszármazottaikra is tovább kívánjuk örökíteni, a befektetéstervezés időhorizontja gyakorlatilag végtelen.

A befektetési célokat csak az időhorizont és a kockázat- illetve változékonyságtűrés alapján határozzuk meg, és nem a kívánt hozam szerint. Mindenki maximális nyereséget szeretne elérni, de mégsem várhatunk többet annál, mint amit a befektetési piac nyújtani tud.

 

Részvények

 

Álláspontunk szerint a közönséges részvényekbe történő befektetés akkor ésszerű, ha a befektető legalább 50% esélyt lát arra, hogy az így befektetett összeget 5 éven belül nem kívánja visszavonni és más célra fordítani. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ilyen időhorizont esetén még a találomra összeállított és nem kezelt részvénycsomag is 90%-os valószínűséggel nyereséget hoz.(1)

 

Piaci időzítés

 

Cégünk jelen van a piacokon, de nem bocsátkozik találgatásokba azokkal kapcsolatosan. A piaci időzítés hiábavaló tevékenység. A legsikeresebb befektetők mindenkor azok, akik tőkéjüket folyamatosan 100%-ban elhelyezik.

Megcáfolhatatlan bizonyítékok léteznek arról, hogy még a legjobban fizetett szakértők sem képesek 50%-osnál nagyobb pontossággal előre jelezni a rövid távú piaci mozgásokat, a recessziók és fellendülések kezdetét, a kamatok vagy a devizaárfolyamok irányának változását, vagy az inflációs ráta alakulását. Ennélfogva mindezek a tényezők nem játszanak szerepet a befektetési stratégia kialakításában, illetve a befektetés és tőkekivonás időzítésében. Akkor kell tőkét elhelyezni a piacon, amikor van befektetésre szánt pénzünk, és akkor kell onnan kivonni, amikor más célra kívánjuk használni. Semmilyen más időzítési tényező nem számít.

Minden gyakorlati szempontot figyelembe véve az értékpapír-piac hatékonyan működik. Teljesen eredménytelen egy „professzionális pénzkezelő” személyt alkalmazni, aki megkísérli előrejelezni a piaci folyamatokat, áthelyezi a pénzünket piacról piacra vagy szektorról szektorra, értekpapírokat vásárol, amikor a valós értéküknél alacsonyabb az áruk, és eladja őket, amikor az az értékük fölé emelkedik. Ebben az értelemben vett „pénzkezelő szakember” nem létezik, így ilyen szolgáltatásokért fizetni nem érdemes: nem hozza meg a kívánt eredményt, sőt inkább csökkenti a teljes hozam összegét.

 

Befektetés teljes hozam érdekében

 

A befektetőknek a „teljes hozam” koncepciót célszerű alkalmazniuk, kivéve azokat az eseteket, amikor az jogszabályba ütközik (például egyes cégeknél, ahol a bevétel kedvezményezettjeinek és az örökösöknek az érdekei ellentétesek). Ennek értelmében a befektetés megválasztásánál és a teljesítmény értékelésénél nem célszerű jelentős különbséget tenni a kamatokból és osztalékokból származó és a tőkenövekedésből származó nyereség között.

 

Piaci hozamok

A jövőbeli inflációs ráta és a teljes hozam előrejelzésének legjobb módja az elmúlt időszak hosszú távú inflációs rátájának és teljes hozamának egyszerű extrapolálása. Ebben a vonatkozásban a legmegbízhatóbb, 81 évre visszanyúló amerikai történeti adatok, melyek az 1926-tól 2006-ig tartó időszakot fogják át, a következők: infláció 3,0%, készpénz 3,7%, U.S. Kormánykötvények 5,4%, vállalati kötvények 5,9%, nagy társaságok természetes részvényei 10,4%; alacsony kapitalizációjú cégek részvényei 12,7%.(2)

A különböző eszköztípusok közötti eltérő nyereségszint egyáltalán nem véletlen. A különbségeket a kapitalizmusnak azon alapelve okozza, mely szerint a befektetési tőke vonzása érdekében, minél nagyobb a bizonytalanság a megtérülés idejében, annál nagyobbnak kell lennie a várható nyereség mértékének. A legsikeresebb befektetők rendszerint széles diverzifikációjú portfóliót állítanak össze fejlődőképes, nem szabályozott iparágban tevékenykedő (nem közszolgáltatást végző) cégek minőségi részvényeiből.(3)

 

Értékpapír kiválasztás

 

A jó befektetés egyszerű közvetlen tulajdonjogot jelent értékteremtő, produktív, ember által alkotott források (üzem, berendezés, szervezet, szabadalmak, szerzői jogok, védjegyek, franchise-ok és emberi tehetség) felett, szemben a puszta árucikkekkel (nemesfémek, tőzsdei árupiac) vagy mesterségesen kreált és/vagy befolyásolt kockázatokkal (származtatott értékpapírok, mint a közönséges részvény és kamatopciók).(4)

Hacsak és amikor lehetséges, sokkal hatékonyabb az értékpapírok közvetlen, teljes jogú tulajdonosaként szerepelni, mint egy befektetési alap vagy zártvégű befektetési társaság közvetítésén keresztül birtokolni azokat. Fizetnünk kell, amikor megvásároljuk vagy eladjuk az értékpapírt, de nincs értelme fizetni csak azért, mert a tulajdonunkban van.

A jelenlegi átlag feletti befektetési hozamok a kevésbé kívánatos befektetéseket jelzik; utalnak a rosszabb minőségre, emellett valószínűvé teszik, hogy a jelenlegi hozam fenntarthatatlan, és hogy a jövőben kicsi az esély bármilyen jelentős javulásra. 

 

Befektetési alapok

 

A 2006-ot megelőző 20 évben a részvény-befektetési alapok befektetői átlagosan 2,42%-kal kevesebb éves hozamra tettek szert, mint azok, akik amerikai részvényekből találomra összeállított és nem kezelt részvénycsomag közvetlen tulajdonosai. Az amerikai kincstári kötvények esetében a hátrány mértéke évi 2,26%; ha pedig a befektetési alap külföldi részvényeket részesített előnyben az amerikai részvénypiaccal szemben, ugyanebben a 20 éves időszakban a hozam 3,67%-kal volt alacsonyabb. Ez utóbbi esetben még az amerikai kincstári kötvényekhez képest is 1,93%-kal kevesebb a hozam.(5)

 

Külföldi befektetés és ingatlanbefektetés

 

Véleményünk szerint a külföldi befektetés és az ingatlanbefektetés a legjobban és legegyszerűbben hazai működésű cégek közönséges részvényeinek megvásárlása révén valósítható meg. Az átlagos, jó minőségű és fejlődő amerikai cégek eladásai és profitja 25%-ban külföldi üzletkötésekből származik, és a céges vagyon 25%-át ingatlanok teszik ki. Ez alapján felesleges és nem hatékony külföldi értékpapírokba vagy ingatlanbefektetési alapokba befektetni azért, hogy ezen két piaci szektorban jelen legyünk.(6)

 

Kezdeti Nyilvános Kibocsátás

 

A Kezdeti Nyilvános Kibocsátást (IPO) érdemes elkerülni. Azok a részvények, amelyek így jelentős nyereséget hoznak, általában nehezen elérhetők és korlátozottan vásárolhatók; a később kevésbé sikereseknek bizonyulókat viszont erőteljesen reklámozzák, hogy felkeltsék az igényt irántuk. Ennek eredményeképpen az IPO piac befektetői az előbbi részvénytípusból kevéssel, az utóbbiból viszont lényegesen többel rendelkeznek, így a piaci átlag alatti hozamot érnek el.

 

Portfólió Monitoring

 

Bizonyos adózási vagy diverzifikációs célok esetét kivéve az értékpapírok megtartásával vagy eladásával kapcsolatos döntést nem szabad aszerint meghozni, hogy hogyan alakult az „ára”, amíg a tulajdonunkban volt. Ha az értékpapír-piac valóban „hatékony”, márpedig hitünk szerint az, akkor a „jelenlegi” ár az egyetlen „megfelelő” ár. A döntést ehelyett arra érdemes alapozni, hogy a cég állapota és növekedési potenciálja továbbra is megfelel-e a portfóliónktól elvárt szintnek, függetlenül a részvény árától.

Általában a sikeres cégek egy-egy botlás után összeszedik magukat, és újra megerősödnek. Ilyes esetekben az eladás kérdése attól függ, hogy ki akarjuk-e várni a fordulópontot. Ha ez túl távolinak tűnik, valószínűleg jobb olyan részvényt vásárolni helyette, amely jelenleg jól áll, és várhatóan így is marad egy ideig.

 

Adók

Bár az adózás fontos szempont, pusztán az adó nem lehet akadálya egy értékpapír eladásának. A 2006-ig eltelt 20 évben egy találomra összeállított és nem kezelt részvénycsomag átlagosan évi 9,9% nyereséget hozott; a növekedési portfóliók esetében ez a szint lényegesen magasabb. Ha a nyereséget kisebb arányban realizáljuk, mint ahogy azok keletkeznek, az értékpapírok „elzártak” lesznek, és a portfóliót így nehéz lesz a hosszú távú érdekeknek megfelelően optimalizálni diverzifikáció, minőség és növekedési potenciál szempontjából.(7)

 

Portfólió Tanácsadók

 

A Portfólió Tanácsadó szabályos feladatai a következők:

  1. Segíti az ügyfelet abban, hogy az ügyfél befektetési portfólióját saját általános körülményei és céljai szemszögéből vizsgálja, különös tekintettel a megfelelő adózási, nyugdíjazási és tervezési célokra.
  2. Segíti az ügyfelet abban, hogy (1) meghatározza a megfelelő befektetési időhorizontot, ami alapján tervezhet; (2) felismerje saját kockázat- és változékonyságtűrési képességét; (3) megismerkedjen a múltban jellemző hozamokkal az egyes befektetési stratégiák vonatkozásában, és az ezekhez kapcsolódó kockázati szintekkel; és (4) megtervezze saját értékpapír-portfólióját, amely megfelel a meghatározott időhorizontnak, valamint kockázat- és változékonyságtűrési képességének.
  3. Folyamatosan monitorozza a portfóliót annak érdekében, hogy az abban lévő értékpapírok megfeleljenek az ügyfél elvárásainak, minőség, növekedési potenciál és diverzifikáció szempontjából.
  4. Segít az ügyfélnek a portfólió teljesítményének folyamatos értékelésében, mivel az egyes rövid időszakokban jelentősen eltérhet a hosszútávú elvárásoktól. Néha ugyan lenézően úgy utalnak erre a tevékenységre, hogy „fogjuk az ügyfelek kezét”, mégis úgy tapasztaltuk, hogy ez rendkívül fontos a sikeres befektetők számára. Egy hajóúton, ha az óceán közepén kitör a vihar, még a legtapasztaltabb utazónak is szüksége lehet arra, hogy a kapitány megnyugtassa: a hajó nem kapott léket, a motorok működnek, és továbbra is tartják az útirányt.

Záró megjegyzések

  1. Forrás: Ibbotson Associates, Inc., Stocks, Bonds, Bills, and Inflation 2007 Yearbook, 262-263. oldal, B-1 ábra: Large Company Stocks: Total Return Index.  1926 és 2006 között a nagy cégek részvényeibe befektetők pozitív egyenleget értek el a 76 öt éves időszakból 66-ban. A kivételek a következő évekkel záruló periódusok: 1931, 1932, 1933, 1934, 1941, 1974, 1977, 2002, 2003, és 2004.
  2. Forrás: Ibbotson Associates, Inc., Stocks, Bonds, Bills, and Inflation 2007 Yearbook. Infláció, 323. oldal; Készpénz, 317. oldal; US Kormánykötvények, 305. oldal; Vállalati kötvények, 299. oldal; Nagy társaságok részvényei, 287. oldal; Kis kapitalizációjú részvények, 293. oldal.
  3. A 2006. 12. 31-ével záruló 20 éves időszakban a Dow Jones Ipari Átlag (12,55%) átlagos éves hozama évi 2,74%-kal haladta meg a Dow Jones Közmű Átlag (9,81%) átlagos éves hozamát. Forrás: Dow Jones Indexes, www.djindexes.com és Thomson Financial.
  4. A 2006. 12. 31-ével záruló 20 éves időszakban a Dow Jones Ipari Átlag (12,55%) átlagos éves hozama évi 10,33%-kal haladta meg az arany (2,22%), és 8,05%-kal az ezüst (4,5%) átlagos éves hozamát. Forrás: Thomson Financial.
  5. A Dow Jones Ipari Átlagot használjuk a véletlenszerűen kiválasztott kezeletlen részvénycsoport helyettesítésére, és a Lehman Brothers Kormánykötvény Indexét az amerikai kormánykötvények esetében. A befektetési alapok teljesítményének mérésére a következő Thompson Financial Indexeket alkalmazzuk: Összes Részvénybefektetési Alapok, Összes Külföldi Részvénybefektetési Alapok, Amerikai Kincstári Befektetési Alapok, Globális Befektetési Alapok.
  6. Az elmúlt 20 évben a Dow Jones Ipari Átlag (12,55%) átlagos éves hozama évi 4,0%-kal haladta meg a Morgan Stanley Nemzetközi Részvényindex kiv. USA (8,55%) szerinti átlagos éves hozamot. Az elmúlt 20 évben a Dow Jones Ipari Átlag átlagos éves hozama évi 2,0%-kal haladta meg a Ingatlanbefektetési részvényindex REITs (10,55%) szerinti átlagos éves hozamot.
  7. Forrás: Dow Jones Indexes, www.djindexes.com.